Sziasztok!

Rég jelentkeztem. 

Új év volt, mikor utoljára jelentkeztem, nos azóta nagyon sok minden történt. Mostanában nagyon össze kuszálódtak a dolgaim. Munkahelyet váltottam, költöztem, "vásároltam".

Február 12 -én vásároltam egy autót, egyik napról a másikra. Meg említettem apának, hogy elkezdtem gyüjtögetni rá. Másnap már rohant le mamához; közölje, talált olyat, ami nekem tökéletesen megfelel. Így el kellett rohanni és meg venni. 

Egy pici Egér kamiont, egy Daewoo Matizt kaptam. Nagyon jó volt vezetni, bár eleinte  furcsa volt. Hamar hozzászoktam és már az életemet sem tudtam volna elképzelni nélküle.

Március közepén nagyon betelt a pohár, mind a családban, mind a munkahelyen. Folytatódtak a túlórák és az egymás szivatása. Mindenki a másik alá tett, ahol csak tudott. Ezek mellett nagyi is folyamatosan, csak a másik unokáinak bajaival traktált.

Édesanyám akkoriban egy étterem konyháján dolgozott és már hetek óta könyörgött, hogy vigyek be hozzájuk önéletrajzot. Egy szokványos nap, amin a hat óra helyett kilenc - tíz órát dolgoztam... kibuktam. Ezen a napon döntöttem; igen is lépni fogok. Azon a napon  nehezen, de összekapartam magam és beadtam az önéletrajzomat. 

Sajnos nem vettek fel. Iszonyatosan kétségbe estem, élni sem akartam. Ezek ellenére, amióta meg volt a kocsim minden szabadidőmet anyukánál töltöttem. Az ő egyik szabadnapján kitaláltuk, hogy benézünk a városba munka után. Így is tettünk fel s alá mászkáltunk, majd bementünk az ő munkhelyére.  

Az ő munkahelye mellett található egy pizzázó. Nagyon sokáig hallani sem akartam arról, hogy megpróbáljam, azt a melót. Ez alklommal, mikor ott voltunk előtte és újra megemlítette, nagyot sóhalytottam, majd odaléptem a pulthoz.

Egy kicsit szerénynek tűnő, korombeli lány volt bent és amint mondtam mit szeretnék, annyit mondott - Azonnal szólok egy vezetőnek - így is tett, csakhogy, ami ez után történt megdöbbentő volt.

Egy fiatal, elképesztően szép pasi lépett ki az ajtón. Őszintén? Semmi másra nem emlékszem, még az a pillanat is ki esett, hogy be mutatkozott. 

Akkor tértem észhez, mikor anyuval a kocsihoz sétáltunk, ekkor kezdtem el pánikolni is; mégis mit csináltam. Minden féle gondolkodás nélkül, belementem, hogy futár legyek, pedig sem GPS -em és semmi hely ismeretem nem volt,  ráadásúl még az nap kezdtem is. 

Eddigi életem legmeggondolatlanabb, legspontánabb és eddigi legjobb döntése volt. Jelenleg is itt dolgozom, bár van egy kis bökkenő. Összetörtem az autómat. 

Május kilencedike egy normális hétfőnek tűnt, kivéve, hogy az úton folyamatosan, olyan félelmek törtek fel bennem, hogy balesetem lesz. Ügyesen be is vonzottam magamnak. Egy kereszteződésnél beleszaladtam, egy előttem álló Peugeot 309 -es autóba. Nem igazán emlékszem mitörtén, csak a pillanatra, hogy csattant a két autó.

Szerencsém volt, hogy nagyon laza volt a fazon, akinek kicsináltam az autóját és neki állt viccelődni, ezen az ügyön. Baja ugyan egyikönknek sem esett, de kihívtuk a rendőröket, mert egyikőnk sem volt jártas abban; ilyenkor mi a teendő.

Tizezer forint bírság és még, tízszer ennyi a javittatás. Ilyen az én formám. Szerencsém van, mert a főnök el rendezte, hogy egy - két alkalommal besegíthessek a konyhán. Sajnos még várnom kell az autóra, de nem sokára kész lesz. Bízok az angyalok segítségében. 

Később még jövök. Addig is jók legyetek. Minden jót és szép napot. SZIASZTOK!!

Sziasztok! 

MINI SZÍVINFARKTUS... mondják, mikor a telefonunk a vízben landol. Hasonló dolog történt egy december eleji este, délutános voltam így a vacsorát és egy pohár vizet bevittem a szobába és letettem a laptopom mellé. Nagyon nyugtalanúl aludtam és fura álmaim voltak.

Ahogy forgolódtam nyűglödtem éjjel, félálomba a takarómmal feldöntöttem a vizet, amit természetesen a gép mellett hagytam. Gondolhatjátok, milyen iramban ugrottam ki az ágyból, hogy elő kapjak egy törölközőt.

Ezután a gépem úgy döntött, hogy huzamos pihenőt tart és nem óhajt bekapcsolni.Azt hittem meg bolondulok. Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy felkerestem a számítógép szerelőmet (az exem) és elhadartam neki, mi újság a gépemmel és csináljon valamit, mert ha tönkre megy azt nem élem túl.

"TEDD MELEG HELYRE SZÁRADNI" - kaptam az utasítás. Így is tettem a radiátorol fölé szereltem hogy jusson neki bőven a melegből és egész álló nap kértem az angyalokat, hogy javítsák meg. Anyu azt mondta, a háztartási gépekhez Michael arkangyalt kell híni. Szégény... a nap minden percében könyörögtem neki, hogy segítsen nekem.

Este mikor fáradtan haza estem, reménykedve vettem az ölembe és nyomam meg a bekapcsoló gombot. Láss csodát... elindúlt, pedig a szerelőm halálra ítélte. Sírva fakadtam, annyira boldog voltam.

Ezek után folyamatos túlórák és szívások érkeztek. Kolegák hagytak minket cserben és dupla annyit dolgozhattunk. Mindenki morgott és mindenki ideges volt. 

Eközben hírt kaptam, miszerint mostoha anyukámat műteni fogják. Valahogy nem voltam annyira kikészűlve, mint a család többi tagja. Szív műtét, ér átültetés. Nem kis műtét, igen veszélyes. Bennem egy percig sem fogant, olyan gondolat vagy érzés, hogy mi van ha nem tér vissza? 

Épp ezért szinte már bűntudatom volt, úgy hittem nem érzem át eléggé a helyzetet. Rafael arkangyalt hívtam segítségűl és kértem meg arra, hogy a négy órás műtét alatt ne engedje el egy percre sem a kezét. Ő így is tett, hiszen teljesen éppében kaptunk felőle hírt... sikeres volt a műtét.

December 24-én dolgoztam, így nem tudtam mamának segíteni  a készülődésben.Délután nagy családi kaja, aminek nem nagyon örültem, de végül nővéremmel jól elbeszélegttem.

25-én reggel már indultunk is Balatonfüredre, mivel mostoha anyukámat bent tartották. Két órás út a nagy részét végig aludtam. Megköszöntöttük egymást, megebédeltünk, beszélgettünk, majd az én vezetésemmel elindúltunk haza.

Az út alatt 3* eltévedtünk, mert drága jó apukám, olyan jó navigátor. Kitalálta, hogy haza fele menjünk be az ezer éve nem látogatott rokonokhoz. Nem is lett volna ezzel baj, ha nem korom sötétség, óriási köd lett volna, na meg ha anyuék nem várnak haza.

Hatalmas cirkusz kerekedett, olyan, hogy kiugottam a kocsiból és nem voltam hajlandó bemenni a rokonokhoz. Ezután mindenkit haza vittem, majd én is elindultam anyuhoz, öcsémhez és kiskedvencemhez.

Éppségben haza értem, bár mindenki a telefon mellett tülkön ült. Körbe telefonáltam mindenkit, hogy a kocsi egyben van még, úgy hogy menjenek és aludjanak.

Pár napot anyuékkal töltöttem majd indulás haza melóba. Évvégi leltár... Nagyon élveztem, bár utálom az ilyen feladatokat. A fönököm szavaival élve: "hozzát rohadt sok türelem kell bazdmeg"- sóhajtotta, egy fél mosoly kíséretében. 

Eljött az új év, nem történt semmi különleges. Pihenővel kezdtem az új évet, majd egy nagyon gyatra munka helyi indítással. Tegnap példának okáért, úgy megfejeltem a kenyeres rekeszeket, hogy felrepett a szám... Hát igen ez vagyok én... és hozom a formám :D

Ennyi volt mára és sajnálom, hogy nem jutott időm élmény beszámolót tartani eddig. 

Jók legyetek és mindenkinek BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! 

Sziasztok! 

Végre sikerült elrendeznem, mind a netemet, mind pedig a gép kérdést. Ugyan, így egy forintom sem maradt erre a hónapra, de pénz nélkül is simán kihúzom a kövtkező fizetésig ;)

Nem igérem, hogy minden nap jelentkezem, de ígyekszem amint tudok. 

Új hír a létemről, hogy mostmár nem száműzetésben leszek nagy mamámnál, ugyanis átvett a cég magukhoz végleg. 

Őszintén szólva, ha ezt az első pár hétben közölték volna kibuktam és tomboltam volna. Előszőr az egyik kolleganőm és a főnököm, csak említést tett róla: "nagyon úgy tűnik maradsz".

Kissé közönbösen válaszoltam főnökömnek: egész megszoktam az itt létet, szeretek itt dolgozni ezután szinte újjongva rohantam végig a boltot és izgatottan dicsekedtem minden munkatársnak hogy itt maradhatok. 

Most, hogy érzem magam? Örülök nagyon. Tényleg megszerettem ezt a helyet a kolegákkal is jól kijövök és eldöntöttem nagyon igyekezni fogok hogy tényleg jó munkaerő legyek és szeressenek velem dolgozni.

Az átvételi szerződést már alá is iratták velem persze hozzá tették ha nem végzem rendesen  munkámat a szerződésem lejártával mehetek is innen.

Kicsit később még jelentkezem, majd addig legyetek jók legalább míg alszotok ;)

Sziasztok!

Sziasztok! 

Nem maradt sok időm, így csak pár sort írok. Az oldal a szerkesztés közben ki dobott és nem állítottam be a bejelentkezés modult. Na puff...már megint hülye voltam, így kezdhettem előről az egészet. 

Mindegy is... Kár ezért bánkódni minden esetre ez az oldal aktív jelenleg. Amint újra lesz alkalmam internethez jutni, részletesebb hír adás nyújtok nektek. 

További minden jót és szép napot. Sayorana ^^